Kovács József cipészmester emlékére
Fájdalommal és tisztelettel búcsúzunk Kovács József debreceni cipészmestertől, aki életének 79. évében örökre eltávozott közülünk.
Kovács József 1946. március 12-én született Hegyközszáldobágyon, Erdélyben, egy nyolcgyermekes családban. Már gyermekként nehéz sors jutott neki, így irodalmi, művészeti álmai helyett apja hivatását, a csizmadia mesterséget sajátította el, és vitte tovább. Ez a szakma aztán nemcsak kenyérkereset lett számára, hanem élete szenvedélyévé vált.
Kivételes kézügyessége, tehetsége, szorgalma, munkabírása hamarosan országos, majd nemzetközi elismeréseket hozott számára.
Családjával 1988-ban települt át Magyarországra, és itt – Debrecenben, Hajdúböszörményben – is folytatta mesterségét. A cívis városban 1990-ben alapította meg saját vállalkozását, kezdetben javításokkal, majd egyedi ortopédcipők készítésével foglalkozott. Munkáját mindig szakmai alázat, magas minőség és mély emberség jellemezte. Csapatával az évek során több tízezer embernek segített, hiszen félszázezer párnál több ortopédcipőt készített nyugdíjazásáig.
A mesterséget nemcsak megőrizte, de kreativitása révén új szintre emelte. Kézzel varrott, exkluzív férficipői a szakma legszebb, legnemesebb hagyományait hordozták magukon. 1998 és 2013 között – a németországi Wiesbadenben rendezett nemzetközi cipőkészítő bajnokságokon – összesen 7 arany-, 6 ezüst- és 5 bronzéremmel, valamint két „Legjobb cipő” nagydíjjal ismerték el teljesítményét.
Nevét sokan a világhírű, 217-es méretű, óriás, gojzer varrott férficipővel kapcsolják össze, amelyet 2002-ben készített. Ez a különleges darab világszerte kiállításokon szerepelt, és máig méltó őrzője mesterségbeli tudásának, alkotószellemének.
2016-ban a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara „Magyar Kézműves Remek” díját vehette át „A kézművesség ezer éve a Kárpát-medencében” elnevezésű, Debrecenben megtartott rendezvényen. E jeles alkalmat különlegessé tette számára, hogy fia és unokája is díjazottként állt mellette, jelezve, hogy családjukban a kézműves mesterségek szeretete, művelése nemzedékről nemzedékre öröklődik.
Kovács József egész életében hitt a jó példa erejében és a tudás átadásának fontosságában. Nemcsak saját fiait tanította a szakma fogásaira, de sok-sok tanulója emlékszik rá tisztelettel és szeretettel Magyarországon és Erdélyben is.
Egy igaz EMBER, egy nagyszerű mester távozott. Becsülettel élt, tisztességgel tette a dolgát, és szakmai, szellemi öröksége nemcsak az általa készített cipőkben, hanem azokban az emberekben is tovább él, akik barátai, munkatársai, tanítványai lehettek.
Halála nemcsak a szakmai közösség, hanem szerető családja számára is pótolhatatlan veszteség. Férjként, édesapaként, nagyapaként és testvérként is példát mutatott. Szeretete, derűje és bölcsessége örökre a szívekben marad.
Emlékét szeretettel, tisztelettel és mély hálával őrizzük.
