„Már a kamionról eladják a papírt” – a nyomdaipari válság nyomában

Az elmúlt napokban-hetekben először külföldi újságcikkek alapján lehetett tudni, hogy komoly kihívások előtt áll a nyomdaipar a meredeken emelkedő alapanyag-, energia- és logisztikai költségek miatt. A papírgyártás alapjául szolgáló cellulóz csak szűkösen áll rendelkezésre, az eddig a világot olcsó papírral ellátó Kínából a konténerek szállítási ára nagyjából tízszeresére emelkedett, míg az oroszok a gáz európai beszállításának visszafogásával hozzák kellemetlen helyzetbe az európai ipart. Ezek végső soron oda vezettek, hogy a nyomdák kétségbeesve keresik fel partnereiket, hogy elmondják: a helyzet válságos, fél év alatt másfélszeresére ment fel az egyes papírfajták ára, amit kénytelenek részben átterhelni a vevőikre. A cikk a válsághoz vezető tényezőket veszi sorba.

Ahhoz, hogy a jelenlegi folyamatokat megértsük, vissza kell menni egészen a Covidig. A könyv-, lap- és magazinpiac évtizedek óta csökkenő példányszámokat produkál, ezt minden, a Kreatív által megkérdezett nyomdaipari szereplő és kiadó is természetes trendként írta le. A Covid kezdetén azonban a papíralapú termékek iránti kereslet ezt jóval meghaladó mértékben zuhant: újságok, könyvek kiadása maradt el, marketingcélú szóróanyagok, reklámkiadványok terjesztését szüntették be a cégek, ahogy a hirtelen bizonytalanná váló gazdasági helyzetben a lehető legminimálisabbra fogták vissza a marketingköltéseket.

Mindent összevetve 30-50 százalékos csökkenést lehetett tapasztalni 2020 tavaszán-nyarán a magazinpapír szegmensben, amire a papírgyárak kapacitáscsökkentéssel reagáltak. Eközben az e-commerce világszerte gyors bővülésével, a házhoz rendelt termékek meredek ívű felfutásával minden korábbinál több csomagolópapírra van szükség, ezért a gyárak elkezdték átstrukturálni a működésüket, hogy kielégítsék ezt az igényt. Az egyik legnagyobb magyar nyomda névtelenséget kérő felső vezetője szerint a magazinpapír iránti stabilan csökkenő, valamint a csomagolópapír iránti kiugró kereslet azt eredményezte, hogy rengeteg európai papírgyár hosszú távon is átállt az utóbbiak gyártására, ez pedig már krónikus hiányt teremtett a piacon.

A papírgyártás elsődleges alapanyaga a hulladékpapír. Csomagolópapírt azért is éri meg jobban gyártani, mert ehhez bármilyen minőségű hulladék megfelel, míg a magazinpapírhoz válogatott, jobb minőségű alapanyagra van szükség. A csomagolók gyártására átállt üzemek szinte bármilyen áron hajlandóak voltak felvásárolni bármilyen papírt, míg a magazinpapírgyártók válogatni kényszerültek. Mint említettük, a Covid alatt drasztikusan visszaesett a papíralapú felhasználás, ezért a gyártásba beforgatható hulladék mennyisége is csökkent, ami a hulladékpapír árának jelentős emelkedéséhez vezetett, egyes forrásaink szerint megduplázódott. Ez szintén felgyorsította az „ördögi kört”.

Rengeteg könyv eddig eleve Kínában készült (pl. az alacsony minőségű gyerekkönyvek), de Kína volt a papír elsőszámú globális exportőre is egészen a közelmúltig, amikor a világszintű gazdasági folyamatok hatására a tengeri szállítási költségek masszívan megnőttek, egy konténer ára akár a tízszeresére is emelkedett, mire a hajó befutott Ázsiából egy európai kikötőbe. Az ellátási lánc akadozásai és az egekbe szökő kínai papírár miatt már Európában is megérte drágábban gyártani a papírt, ez viszont ismét jelentősen megdobta a fajlagos költségeket. „Erre senki nem számított az elmúlt 10-20 évben, és a nyersanyagok sem így voltak allokálva” – mondta a nyomdai vezető.

Kátai Krisztina, az Innovariant Nyomda kereskedelmi vezetője is főleg abban látja a problémát, hogy a papírgyártás jelentősebb hányada Európán kívül van, viszont jelenleg innen már alig érkezik nyersanyag, ha rendelnek, akkor sem tudják, hogy mikor fog beérkezni és milyen áron.

Ez olyan bizonytalansági tényező, amivel egy egész szegmensnek együtt kell élnie, és ez az, amire a hatásvadász sajtócikkek úgy hivatkoznak, hogy nem lesznek könyvek a karácsonyi szezonban. Látni fogjuk, hogy ez valószínűleg nem, vagy nem így fog bekövetkezni.

A közép-európai régió kálváriáját tetézi, hogy az relatíve keveset „fogyasztó”, viszont kifejezetten árérzékeny térség, és az eleve nem drága magazinpapírból is szokás tovább alkudni – ez a jelen helyzetben viszont nem működik, hiszen a gyártók találnak sokkal jövedelmezőbb régiókat, tehát ha van is papír, azt a gyártók a fizetőképes piacokra allokálják, emiatt hozzánk még az átlagosnál is kevesebb papír érkezik be.

Nyereségből raktárbérlet

Ezek a faktorok önmagukban nem feltétlenül okoztak volna krízist, de „a gazdaság gyors visszapattanása miatt a vártnál jóval hamarabb indult el felfelé a magazinpapír, valamint a könyv- és lapkiadáshoz szükséges, szintén papíralapú segédeszközök kereslete” – mondja Orgován Katalin, a Pátria Nyomda vezérigazgatója, a Nyomda- és Papíripari Szövetség (NYPSZ) idén megválasztott elnöke. Az NYPSZ a tagjai számára elérhetővé tett egy sorvezetőt, ami mentén a nyomdák hatékonyabban tudják kommunikálni a kialakult problémahalmazt, és segít nekik abban, hogy egységesen tudják érvényesíteni az igényeiket.

A nyomdák által a partnerek felé kiküldött, és a Kreatív által megszerzett tájékoztatók alapján nyár eleje óta szinte havonta drágult a papír 100-200 euróval tonnánként, ami 3-4 hónap alatt 30-50%-os áremelkedést jelentett, papírfajtától függően. Hogy megértsük, ez mennyire nagy változás, tudni kell, hogy a korábbi években a papír ára egy-két évente drágult 5-10%-ot.

A korábbi években az volt a megszokott, hogy ha egy bizonyos szintre süllyed a kereslet, akkor onnan már nincs visszatérés, most viszont ez a Covid előtti szint fölé nőtt, miközben nagyon sok európai gyár is leállt a magazinpapír gyártásával. A gyárak úgy okoskodtak, hogy a kiugró kereslet nem biztos, hogy akár középtávon is megmarad, ellenben az biztosra vehető, hogy csomagolóanyagra óriási szükség lesz a következő években. A gyártósorok átalakítása több tízmillió eurós beruházást jelent, így ha valaki átáll, nincs visszaút: a folyamat irreverzibilis.

Ma Magyarországon a papírértékesítés hasonlít ahhoz, amit például a faáru esetén tapasztalhattunk nyár óta: ha van is alapanyag, az szinte már napi áras, a papírnagykereskedő ebben a régióban nem tudja megfelelő árréssel értékesíteni a papírt, ezáltal profitot maximalizál és Nyugat-Európába adja el a papírt magasabb áron. A beérkező (kevesebb) mennyiség pedig még magas áron is gazdára talál, kis túlzással „már a kamionról eladják a papírt” – érzékelteti a helyzetet Kátai Krisztina.

Szigeti Attila, az EPC Nyomda kereskedelmi vezetője pedig azt mesélte, a kereskedők szóltak nekik, hogy az előfoglalásba tett alapanyagokat vásárolják meg és vigyék el, mert az eddigiektől eltérően már nem tudják raktározni addig, amíg a felhasználás pillanatában ki nem szállítják. Ezért például az EPC-nek saját raktárhelyiséget kellett bérelnie, ahol tonnaszámra állnak a különféle papírok, amit ebben a pillanatban még nem tudnak felhasználni. „A nyereség egy részét raktárbérletre költjük, hogy egyáltalán tudjunk gyártani” – magyarázta Szigeti.

Zsebbe kell nyúlni

Ha a nyomdai előállítás minden eleme drágul, akkor minden szegmensben, ahol a termék előállításához vagy csomagolásához papír kell, egy idő után felmennek az árak. Egy egyszerű példával: ha a szörpcímke drágább, akkor felmegy a szörp ára is.

Az ingyenesen terjesztett marketingcélú prospektusok, szórólapok esetében a kereskedőnek kell benyelnie az összeget, amire legfeljebb úgy tud válaszolni, hogy a márkák bekerülési költségén emel, amire viszont a márkák reagálhatnak úgy, hogy a vásárlóra terhelik ennek költségét. Ezzel kapcsolatban megkerestünk több nagy retailert is, a SPAR részéről kaptunk választ, ebben azt írják, hogy ők is találkoztak az áremelés jelenségével, az erre a helyzetre reflektáló stratégiájuk jelenleg kialakítás alatt van.

Az éves szinten több mint kétmillió darab könyv gyártását szervező Wunderlich Production ügyvezetője, Wunderlich Péter szerint hatással van a nyomdai tenderekre a papír drágulása. A legtöbb nyomdai tenderben külön záradék foglalkozik a műveleti árral, illetve a papírral. „Ennek köszönhetően a következetesen és hozzáértően elkészített szerződések, illetve árajánlatok lehetőséget adnak a szerződő feleknek arra, hogy szükség esetén a piaci változások mentén az árakat is korrigálják” – mondja Wunderlich.

Mit tehetnek a kiadók?

A nyomdaipari szereplők egységesen arra kérik a kiadókat, hogy a korábbiakhoz képest sokkal megfontoltabban, és hosszabb határidőre rendeljenek, valamint kerüljék a pánikvásárlást. A papírbeszerzés határideje hónapokra is kitolódhat, és amint arról már szó volt, nem is lehet beárazni. „Muszáj terveznie a megrendelői oldalnak, hogy dobozt, könyvet, magazint vehessen a kezébe, amikor ő szeretné. Egyik napról a másikra ez már nem működik. Kiszorított helyzetben vagyunk, muszáj alkalmazkodnunk hozzá” – magyarázza Kátai Krisztina.

Na de hatással lesz-e a papírválság az árra, a példányszámokra, és arra, hogy egyáltalán meg tudnak-e jelenni a könyvek? Érsek Nándor, a Scolar Kiadó ügyvezető igazgatója szerint a pánik rövidtávon növelni fogja a példányszámokat, hosszú távon viszont számottevő visszaesést fog okozni, arra viszont nem számít, hogy könyvek kiadása maradna el. Mindemellett elismeri, hogy a prémium szegmensben, ahol a kiadó jelen van, okozhat problémát, ha elfogy a jó minőségű papír: „ezek nehezen vagy sehogy sem helyettesíthetők, így többször előfordult már, hogy halasztanunk kellett kiadványunk megjelenését”. És mivel „olyan mértékű a nyomdai, szállítási és egyéb költségek emelkedése, hogy ezek már látszódni fognak a könyvek bolti árában” – mondja Érsek Nándor.

Sárközy Bence, a Libri Kiadói Csoport ügyvezetője is úgy véli, hogy azoknál a kiadóknál, akik előre megrendelték a könyveikhez szükséges papírmennyiséget, nem feltétlenül okoz ez a helyzet kiesést. Az új címek megjelentetése és gyártása is elég jól tervezhető előre, „azonban a hirtelen beeső, nagy példányszámban készülő utánnyomások, amelyekkel korábban nem terveztünk, okozhatnak fejtörést” – mondja. Ő is megerősíti azt, amit a nyomdáktól hallottunk: a korábban lefoglalt papírmennyiséget sem tartják határidőn túl a kereskedők, és eladják annak, aki azonnal viszi és fizet érte. „Ezek miatt a könyvnyomtatás jelenleg érezhetően nehézkesebb, mint bármikor, amire vissza tudok emlékezni” – vázolja a példa nélkül álló jelenséget az ő oldalukról.

Mikor lesz vége?

A nyomdaipari szereplők nem várnak érdemi javulást 2022 vége előtt, sőt, idén még további, legalább 8-10 százalékos áremelésre kell számítani Orgován Katalin szerint. Voltak olyan szereplők, akik szerint a durva inflációt az is okozhatja, hogy a Covid okozta kiesést a papírgyártók most próbálják behozni, és adott esetben akár mesterségesen is korlátozhatják a gyártói kapacitást, de ezt semmivel sem tudják bizonyítani. Kátai Krisztina véleménye az, hogy ez a mostani helyzet nem fog egyhamar visszarendeződni, a Covid előtti árszint pedig már szinte biztos, hogy nem fog visszatérni.

Nem esett szó hangsúlyosan a földgáz árának masszív emelkedéséről, azonban ez legalább annyit nyom a latban a papír áremelkedésében, mint a drága alapanyag és a szűkös kínálat. Szigeti Attila szerint ha a gázár a mostani szinten stabilizálódik, akkor szerinte néhány európai, jellemzően olcsóbb termékekhez használatos papírt gyártó üzemnek be kell majd zárnia, mert nem tudja olyan áron adni a papírját, amennyiért kereslet lenne rá. A jobb minőségű papír gyártására viszont át kellene alakítani a gépsorokat, amire nem biztos, hogy a papírgyáraknak lesz elegendő tőkéje.

A név nélkül nyilatkozó nyomdai vezető szerint is legalább egy éves folyamat, mire a kereslet-kínálat egyensúlya ismét helyreáll. Ő irreális árszintről, értelmezhetetlen, „abnormális amplitúdójú” árkilengésről beszélt, de nem tartja valószínűnek, hogy hosszú távon így marad a helyzet: előbb-utóbb csökkenni fog a kereslet, aminek hatására az árak is beállnak majd.

Miből mennyi nincs?

A könyvkiadói piacon jelenleg a keménytáblás könyvek kötészeti lemeze és az ofszet papír hiánycikk. A nagy mennyiségben használt famentes ofszet, illetve a volumenizált könyvnyomó papírok jelentik most a legnagyobb problémát. A ritkábban használt, kreatív- vagy műnyomó jellegű papírokból nem érezhető a hiány. A keménytáblás könyvek esetében a 3 mm-es lemez már szinte teljesen hiánycikk, így a vékonyabb, 2,5 mm-es, de inkább 2 mm-es lemezzel gyártjuk az ilyen kivitelű kiadványaink táblaborítóit, mert egyelőre az az elérhető; és a kartonált könyveinkhez használt borítóanyag, a GC1-es kartonból is egyre jobban fogynak a készletek – mutatott rá a problémákra Kállai Dávid. A nyomdaipari szövetség szerint is mázolatlan (ofszet-) papírból mutatkozik a legnagyobb hiány, illetve például a mátrixnyomtatókhoz használt leporelló, valamint az önátírós vegypapír is hiánycikknek számít.

Forrás: kreativ.hu