A modern debreceni polgár mintaképe volt

Sesztina Jenőre, a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara egykori elnökére emlékeztünk.

Sesztina Jenő (1869-1944) a tiszántúli kereskedelmi és ipari élet egyik vezéralakja volt a XX. század első felében, 1926 és 1940 között vezette a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamarát. Erről Miklóssy Ferenc, a HBKIK elnöke beszélt azon a megemlékezésen, amit a Kamara és a város rendezett a Debreceni Köztemetőben Sesztina Jenő születésének 150. évfordulója alkalmából, és amelyen a leszármazottak mellett a Déri Múzeum, a Tiszántúli Református Egyházkerület, a Debreceni Rotary Club, a Sesztina Galéria és Lövőpetri település önkormányzatának valamint a Lövőpetri Református Egyházközség képviselői is részt vettek.

Szeretett adni

Mint elhangzott, az ország egyik legnagyobb vaskereskedő cégének tulajdonosaként saját tapasztalatai alapján volt képes sikeres megoldásokat és lehetőségeket kialakítani, amelyekkel segíteni tudta nemcsak Debrecen, hanem a teljes hazai ipar és kereskedelem fejlődését. Számtalan társadalmi tisztséget töltött be, korát meghaladó módon foglalkozott a környezet védelmével, elnöke volt a Tiszántúli Madárvédő Egyesületnek. Miklóssy Ferenc utalt rá, hogy Sesztina Jenőnek a kultúra elkötelezett támogatójaként elévülhetetlen érdemei vannak a Déri Múzeum fejlesztésében is. „Nagyvonalúan támogatta a szegény sorban élőket, elnöke volt a Debreceni Rotary Clubnak. Mindemellett Lövőpetriben református templomot építtetett, az ottani földbirtokukból telkeket adományozott az első világháborúból hazatérő katonáknak és családtagjaiknak” – így az elnök.

A kora előtt járt

A város képviseletében Mazsu János tanácsos emlékezett a neves személyiségre. „Sesztina Jenő akkor született, amikor Debrecenben a hagyományos, több évszázados fejlődés találkozott az ipari modernizáció sodrával. Először hagyományos pályaívet futott be, hiszen a sikeres cívis családok a gyerekeiket a legjobb helyeken taníttatták. Tanulmányai során magas szintű szakmai tudás birtokába került és széleskörű versenyképességi tapasztalatokra tett szert. A huszonéves Jenő így érkezett vissza Debrecenbe, éppen akkor, amikor a gyáripari modernizáció sodra a várost is elérte. Debrecen újra válaszút elé került: vajon marginalizálódik-e, ha csak a múlthoz, a hagyományos megoldásokhoz ragaszkodik, vagy pedig újra felröppen a főnix, megtalálja a megújulásnak azt az útját, hogy a hagyományokra építve, de a kihívásokra is választ adva röppenjen fel az a madár. Sesztina Jenő személyében ez a nemzedék ezzel a hatalmas kihívással szembesült. Sesztina és barátai megtalálták a választ: felismerték, hogy Debrecen üzleti, gazdasági sikerei nem elégségesek, nemcsak akkor kell a kultúrára, a tudásra fordítani, amikor fut a szekér. Hiszen a kultúra, a tudás nem csupán velejárója, egyfajta díszítőeleme a gazdasági sikereknek, a jólétnek, hanem feltétele. Egyenrangú a kultúra, a gazdasági élet és az élet minősége, amelyben a közösség iránti elkötelezettség, a hit, a szolidaritás, a versenyképességnek egyenrangú társa kell, hogy legyen. Ez az újfajta felismerés volt az, ami Sesztina Jenőt a modern debreceni polgár mintaképévé tette.

A visszaemlékezéseket követően a jelenlévők megkoszorúzták a Sesztina síremléket.

Petneházi Attila